- Az internet-társadalomnak igen nagy a lobbiereje. Bármi történik is egyik nap a hazai internetes szolgáltatás, szórakoztatás, felhasználás területén, az másnap már minden újságban olvasható. Helyes, hiszen többnyire újdonságokról szólnak a hírek. (És az újság, nevéhez méltóan közli az internetes híreket. Fordítva csak az újság haláláról olvashatunk...) Most az internetes tartalom (annak szolgáltatója) megadóztatásának híre kivágta a biztosítékot. Unisono szóltak az adó (járulék) elutasításának hívei. Mondván: egyelőre az internet elterjedésének további támogatását kellene napirendre túzni. Facit No. 1: nem kell a lobbinak bedőlni.
- Ha már van kuturális járulék, és azt fizeti minden komoly és komolytalan újság, folyóirat, komoly és komolytalan könyvkiadó, "film, szinház, muzsika", rádió és tévéadó, akkor ugyan miért ne fizessen komoly és komolytalan internet szolgáltató (mögötte megannyi site ontja a tartalmat). Ha a Népszabadság fizet, a NOL, vajon miért nem? Ha a HVG fizet, akkor a hvg.hu vajon miért nem? És miért ne fizessen - egyelőre a jelenleg érvényes kulturpolitikai logika alapján - az Index, az Origo és társai. Facit No. 2.:Az egyenlő elbánás elve alapján, minden kulturális szolgáltatónak fizetnie kell. (S azután még egy sor termék előállítójának, forgalmazójának.)
- Az már más, és bizony alapvető kérdés: egyáltalán miért a kutúrális szférának kell fizetnie a kultúra támogatását. Itt két érvelés adódik. Lássuk! Csak Mühlhausen bárónak sikerült saját hajánál fogva kirángatnia magát szorult helyzetéből. A 90-es évek eleje óta a politika ezt a trükköt akarja elérni a kultúrával. Fizesse meg a kultúra a saját támogatását! Gyönyörű! Javaslatom: ha fontos a kultúra értékeinek támogatása, akkor a szakmunkások képzését vagy az innovációt támogató hozzájáruláshoz hasonlóan kellene általánosan egy újabb "kisadót" kivetni, mégpedig minden gazdálkodó szervezetre. S aki értékes kultúrális terméket létrehoz, azt leírhatja az adóból a létrehozás összegét, vagy annak egy részét. (Mint az említett "kisadó" esetén.) Ez az egyik megjegyzés. Van azonban az ügynek egy másik vetülete is: vajon alkotmányos-e, a vállalkozás szabadságát szolgálja-e a jelenlegi "kultúrális járulék". Ugyanis elég szomorú, ha - például - a gépiparba fektetem a tőkémet, akkor nem kell ezt az adót fizetni, ha a kultúrába, akkor igen. Mi jogon diszkriminálja a kormányzat, a Parlament a kultúrába befektetőket, miért rontja a befektetett tőke megtérülését?
Vagyis nem a nyakkendő-adón kell humorizálni, hanem újra végig kell(ene) gondolni az egész, a kultúrát erőltetten támogató jelenlegi konstrukciót. Ma a jogalkotók a kultúra helyett a diszkriminációt támogatják!
2 megjegyzés:
Teljesen egyetértek az érveléssel. Sőt: igaz, hogy információimat a sajtóból merítem (tehát nem biztos, hogy reprezentatív, nem biztos hogy objektív stb.stb.), de nekem az "jön le", hogy az egész kultúra-támogatás eredménytelen, rosszabb esetben haveri alapon való pénzlenyúlás, tehát semmi köze a társadalom műveltségi szintjének emeléséhez.
Általában pedig: amihez az állam - esetleg akár jóindulattal - hozzányúl, az élvezhetetlen lesz, mint a bogyómászó poloska által megmászott málnaszem. Minél kevesebb államot, egyáltalán, és főleg: az állam csinálja azt, ami a dolga, védjen meg először is saját magától, a bűnözéstől stb. és ne babrálja a gazdaságot, mert csak elrontja. Ha már mostani társadalmi berendezkedésünkben a kultúra áruvá vált, akkor hagyjuk a piacot érvényesülni. A kultúr- (művészet-, irodalom- stb) történt tele van zsenikkel, akik nagy nehézségek ellenére is alkottak, és nem támogatta őket senki.
Egy ellenpélda: nemrég láttam a Vaszary-kiállítást, nagy csalódás volt.
Vaszary nagyon jól tudott festeni, de szerintem művészi kialakulásának kritikus korai szakaszában a bíboros nagybácsi azzal, hogy szerzett neki jól fizető oltárképeket, korán bele plántálta, hogy a legfontosabb: a lé.
Így aztán remek technikájú képein ritkán találni egy őszinte érzést, gondolatot, állandóan a néző zsebe felé sandít. Kár volt érte.
Üdv:
M
Azt hiszem egyetértünk. Most éppen a PANKK ügyben áll a bál. Minden évben botrány van a folyóiratok támogatása körül. Mi sem jellemzőbb - elsősorban a közhangulatra -, hogy "mert a kultúrát, az állam mellett is, támogatni kell", hogy a nagy pop-, rock-, stb koncertekhez a kommunikációs eszközöktől kikunyerálnak ingyenes hirdetéseket. Számoljuk ki, hogy egy Papp László Arénában tartott koncert, a maguk 8-20 ezer forintos jegyáraival mekkora bevételt hoz a szervezőknek. 10 ezer eladott jegy, átlagban 10 ezer forinttal 100 millió forint. Talán ebből 5-10 milliót elkölthetnének kommunikációra. A piac így működik... És a milliárdos kiállítások? Vagy az idén, mi lett a Reneszánsz évre beharangozott,és a NKA-ból elkülönített 1 milliárdos kommunikációs büdzsével? Hova került? Egyáltalán elköltötték? Összegezve: vagy fizessen minden vállakozás kulturális járadékot, vagy senki se fizessen semmit. A hozzászólásod az utóbbi mellett kardoskodik. Én is erre hajlok.
Megjegyzés küldése