Néhány sor a szegedi fellépéshez. A HVG rendre bemutatja az egyetemi városokban a híres címlapjainak válogatását. Tuti siker. Főként, ha mint most Szegeden, az elmúlt néhány év kapott hangsúlyos szerepet a válogatásban, és a múltból csak olyant mutattak be, amely a mai egyetemi polgároknak is érthető.
Érdekes ez a címlap-történet. A HVG talán legnagyobb "találmánya". (Főként annak fényében érdekes, hogy eladott példányszámának több, mint 70 %-a előfizető, vagyis a meglepő címlap alapján eladott példányszám nem perdöntő a lap sikerében. Ellentétben a legtöbb magazinnal.) A lap vezetése korán felismerte, hogy az újságárusoknál elérhető siker mellett ugyanezek a címlapok plakátként is "mesélhetnek" az utcán. Elmondhatják a szerkesztőségi véleményt a hazai és külföldi hírekről. Véleményt ábrázolnak (ami nem kis bravur), vagyis amiért még érdemes újságot, magazint olvasni: a lap véleményéért. (Mellesleg a HVG - szövegben - nem nagyon ad véleményt, az erre szolgáló rovatban főként külső szakemberek írnak publicisztikát.)
Az ottani előadásomat követő egyik legmeglepőbb kérdés az volt: milyen a nők esélyei a szerkesztőségben? Meglepődtem. Számomra ez nem kérdés. Ugyan nem tudtam statisztikát mondani, de az a benyomásom, hogy a HVG-nél, de általában a médiaiparban a nők ugyanolyan eséllyel pályázhatnak egy-egy állásra, mint a férfiak. A fizetések sem különbözőek.
Hogy a szerkesztőségek vezetői pozicióiban mégis több a férfi? Az már nem ennek a bejegyzésnek a témája. Ennek könyvtárnyi irodalma van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése