Öndícséret büdös?

Vissza-visszatérő téma a lapkiadók körében: hogyan tudnák a médiavásárlókban erősebben tudatosítani: a "print sells", vagyis a nyomtatott hirdetés hatékony.

A legegyszerűbb az lenne, ha a hirdetők számára ez evidencia lenne. A tévé, a rádió és az internet adásonként, site-onként mérni tudja, hogy mennyien és milyen szocio-demográfiai összetételben látták, hallották, töltötték le a hirdetést. (Most ne menjünk bele, hogy ez mennyire megbízható, pontos, stb.) A hirdetők tudják, mérik: hol hirdettek és bejött-e a hirdetés. Sokan ezért a tévére szavaznak, költségvetésüket ide csoportosítják át. A több pénz persze eredményt is generál. Voltak kisérletek, idehaza is, mi történik akkor, ha ezt a pénzt csak a sajtóban, vagy ami még szerencsésebb a tévé-sajtó kombinációjában - a varázsszó: média-mix - költik el. Az eredmény fényes,bizonyítja, hogy a sajtón keresztül is elérhetik az ügyfelek a forgalom megfelelő emelkedését. (Lásd Blikk-Unilever együttműködés) De most másról írok.

A sajtó az a szégyenlős koldus, akinek üres a marka. Évek óta figyelem a nyomtatott sajtó médiaipari híreit. Korrekt a tájékoztatás: megjelenik a MATESZ jelentése, s máris kéjjel megírja az összes lap, hogy a valós vagy vélt konkurensének példányszáma mennyire csökkent. Ha az internetes világban bármi történik, máris másfél-két flekk dukál. Persze mind-mind pozitív cikk. (Erre mondjuk, hogy jó az internetes társadalom PR-ja.) Gondos tájékoztatást kapnak a nagy kereskedelmi tévék új program-struktúrái, évente legalább kétszer. Mind-mind megannyi felhívás: ott hirdessetek, ne a megöregedett, megcsontosodott, innovációra képtelen sajtóban. Ha egyik-másik lapkiadó mégis kibocsát magáról hírt, azt jobb elhallgatni, hiszen az olvasottabb lapok egymással konkuráló kiadókhoz tartoznak. Az internetes lapok pedig önmegtartóztatás nélkül szapulják a sajtót, hiszen Guttenberg halott.

Példának okáért - az "Írás megmarad" kutatás éppen a nyomtatott sajtóban szinte visszhangtalan maradt. Pedig lett volna mit idézni a kutatási anyagból. Akár többször is vissza lehetett volna térni egy-egy fejezetére. Nem ez történt.

Várom, hogy észbe kapjanak a kiadók, a főszerkesztők: saját megélhetésük forog kockán. Félreértés ne essék: nem a korrekt tájékoztatás ellen írok. Csak éppen a MATESZ jelentésekből több is kihámozható, mint a példányszámok csökkenése, mert egy-egy szegmens éppenséggel bővül. Gyönyörüen bizonyított például a prémium női lapok, vagy a közéleti hetilapok, vagy a napilapok (bulvár, politikai, ingyenes együtt) szegmense: a piac bővül. Sőt, a hirdetők egyre inkább megtöltik az oldalakat. Igen, miképpen a nagy tévék mellett megjelentek az alternatív csatornák, a sok-sok helyi rádió, a milliónyi internet oldal, hasonló mozgás tapasztalható a lappiacon is.

Ne féljenek tehát a lapok magukat dícsérni: a változás nem csak negatív irányú!

Álláshirdetések nyomtatásban

A minap kezembe került a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung egyik száma. Fél kiló, vagy több. Kb. 160 oldal. Több szekció, vagy mint idehaza mondják: tag.

Az egyik legvastagabb: 76 oldal az Állás és Karrier elnevezésű. Néhány szokásos cikk: hogyan alkudjunk a munkaadónkkal, milyen elhelyezkedési lehetőségek nyílnak egyik vagy másik iparágban. Majd ezt követően vagy 70 oldalnyi álláshirdetés. Oldalas, féloldalas, negyed oldalas ajánlatok. Szellősek, felkeltik a figyelmet, kelletik magukat.

Megnéztem a lap árlistáját. Egy teljes oldal álláshirdetés 20,4 millióba kerül. A nyomott példányszám 440 ezer, ebből 322 ezret eladnak. A lap több mint fele előfizetőkhöz jut el. Ha apróhirdetést adunk fel, akkor egy hasábmilliméter ára 17 Euro, vagyis 4250 forint. Egy ilyen oldalból kb. 18 millió forintot kasziroz a kiadó. Nem olcsó.

És mégis egyre nő a nyomtatott álláshidetések száma, mennyisége az utóbbi időben. Mondhatja valaki: Németországban most megint felfelé megy a gazdaság. Az Egyesült Államokban is emelkedik a nyomtatott álláshirdetések mennyisége az utóbbi egy évben. Pedig ott éppen recesszióról beszélnek. Mindkét országban nagyobb az internet penetrációja, mint nálunk. A Monster - mindkét országban - igenis monster, kíméletlenül szívja magához az álláshirdetéseket. És mégis...

Mindez azért elgondolkodtató, mert idehaza az ügyeletes reklámipari megmondó nemrégen a HVG-t elmarasztalta az álláshirdetéseiért. De sokkal inkább azokat, akik még mindig nyomtatásban adják fel hirdetéseiket. Úgy látszik, sok, sok hűlye ember él a világban, akik nem sajnálják a pénz, mondhatni elszórják, és nyomtatásban (is) megjelentetik ajánlataikat. A titok nyitja egyszerű. (Ezt több nemzetközi felmérés is bizonyítja):

1, A cégek álláshirdetéseikkel - logoval, kedves szöveggel, stb - azt is hirdetik, hogy egészségesek, fejlődnek, náluk van perspektíva.
2, Aki nem került az utcára, éppen nem keres állást, s ezért nem szörfözik az interneten állásajánlatok után kutatva, az is átlapozza az álláshirdetéseket, beméri saját lehetőségét, szakmája iránt mekkora kereslet mutatkozik. S egyik-másik megtetszik, még jelentkezhet is. A HR-esek a megmondhatói, ők a legjobb jelöltek.

Az FAZ álláshirdetései Németországban ugyanazt a minőséget képviselik, mint a HVG idehaza. Nem itt keresik az óriási cégek vezérigazgatóit, de a segéd- és betanított munkásokat sem. Ezért a példa nem félrevezető.