Mennyi a mennyi?

A napokban kezembe került egy tanulmány. A szerzők összeállítottak egy táblázatot napilapok internetes, lapeladásból illetve a hirdetésből származó bevételéről. (2007-ről még csak az internetről vannak adatok,ezért a 2006-os adatokat hasonlítjuk össze.)

Internet: a bevétel gyors növekedése, az UU-szám lassuló gyarapodása. (A piac telitődése.) Egy UU-ra 47 dollár hirdetési bevétel jutott (más meg nincs, mert a lapok ingyenessé tették a tartalmat.)

Lapeladás: 126 dollár/példány, ha olvasószámot vesszük, akkor kb. 42 dollár (feltételezve 3 olvasó/példány). Csökkenő bevétel, csökkenő pldányszám, de mivel a bevétel csökkenése lassúbb, mint a példányszámé, ezért az egy olvasóra/példányra jutó bevétel nő. Áremelések!

Hirdetésbevétel: 890 dollár/példány. 276 dollár/olvasó. Kis mértékben, de nő.

Együtt 318 dollár szemben a 47-tel.

Több cikk, tanulmány foglalkozott azzal, hogy az internetnek még nem született meg az üzleti modellje. (Kivéve Google-t, de az nem lapkiadó.) Mert biztos, hogy minőségi tartalmat nem lehet UU-ként évi 42 dollárból előállítani. (Igaz, a nyomtatási, terjesztési költséget megtakarítja a kiadó, de...) Nos, erről szólt Bob Garfield Chaos Scenario 2.0 című híres cikke az Ad Age-ben.

Tegyük hozzá: az USA-ban olcsók a lapok. Európában nem ritka az egy példányra jutó 400-500 dollár bevétel is az olvasótól (Skandináv országok, Írország). A hirdetésbevétel pedig 200 és 900 dollár között ingadozik. A legolcsóbb: Spanyolország, a legdrágább Írország

Öndícséret büdös?

Vissza-visszatérő téma a lapkiadók körében: hogyan tudnák a médiavásárlókban erősebben tudatosítani: a "print sells", vagyis a nyomtatott hirdetés hatékony.

A legegyszerűbb az lenne, ha a hirdetők számára ez evidencia lenne. A tévé, a rádió és az internet adásonként, site-onként mérni tudja, hogy mennyien és milyen szocio-demográfiai összetételben látták, hallották, töltötték le a hirdetést. (Most ne menjünk bele, hogy ez mennyire megbízható, pontos, stb.) A hirdetők tudják, mérik: hol hirdettek és bejött-e a hirdetés. Sokan ezért a tévére szavaznak, költségvetésüket ide csoportosítják át. A több pénz persze eredményt is generál. Voltak kisérletek, idehaza is, mi történik akkor, ha ezt a pénzt csak a sajtóban, vagy ami még szerencsésebb a tévé-sajtó kombinációjában - a varázsszó: média-mix - költik el. Az eredmény fényes,bizonyítja, hogy a sajtón keresztül is elérhetik az ügyfelek a forgalom megfelelő emelkedését. (Lásd Blikk-Unilever együttműködés) De most másról írok.

A sajtó az a szégyenlős koldus, akinek üres a marka. Évek óta figyelem a nyomtatott sajtó médiaipari híreit. Korrekt a tájékoztatás: megjelenik a MATESZ jelentése, s máris kéjjel megírja az összes lap, hogy a valós vagy vélt konkurensének példányszáma mennyire csökkent. Ha az internetes világban bármi történik, máris másfél-két flekk dukál. Persze mind-mind pozitív cikk. (Erre mondjuk, hogy jó az internetes társadalom PR-ja.) Gondos tájékoztatást kapnak a nagy kereskedelmi tévék új program-struktúrái, évente legalább kétszer. Mind-mind megannyi felhívás: ott hirdessetek, ne a megöregedett, megcsontosodott, innovációra képtelen sajtóban. Ha egyik-másik lapkiadó mégis kibocsát magáról hírt, azt jobb elhallgatni, hiszen az olvasottabb lapok egymással konkuráló kiadókhoz tartoznak. Az internetes lapok pedig önmegtartóztatás nélkül szapulják a sajtót, hiszen Guttenberg halott.

Példának okáért - az "Írás megmarad" kutatás éppen a nyomtatott sajtóban szinte visszhangtalan maradt. Pedig lett volna mit idézni a kutatási anyagból. Akár többször is vissza lehetett volna térni egy-egy fejezetére. Nem ez történt.

Várom, hogy észbe kapjanak a kiadók, a főszerkesztők: saját megélhetésük forog kockán. Félreértés ne essék: nem a korrekt tájékoztatás ellen írok. Csak éppen a MATESZ jelentésekből több is kihámozható, mint a példányszámok csökkenése, mert egy-egy szegmens éppenséggel bővül. Gyönyörüen bizonyított például a prémium női lapok, vagy a közéleti hetilapok, vagy a napilapok (bulvár, politikai, ingyenes együtt) szegmense: a piac bővül. Sőt, a hirdetők egyre inkább megtöltik az oldalakat. Igen, miképpen a nagy tévék mellett megjelentek az alternatív csatornák, a sok-sok helyi rádió, a milliónyi internet oldal, hasonló mozgás tapasztalható a lappiacon is.

Ne féljenek tehát a lapok magukat dícsérni: a változás nem csak negatív irányú!