- Az internet-társadalomnak igen nagy a lobbiereje. Bármi történik is egyik nap a hazai internetes szolgáltatás, szórakoztatás, felhasználás területén, az másnap már minden újságban olvasható. Helyes, hiszen többnyire újdonságokról szólnak a hírek. (És az újság, nevéhez méltóan közli az internetes híreket. Fordítva csak az újság haláláról olvashatunk...) Most az internetes tartalom (annak szolgáltatója) megadóztatásának híre kivágta a biztosítékot. Unisono szóltak az adó (járulék) elutasításának hívei. Mondván: egyelőre az internet elterjedésének további támogatását kellene napirendre túzni. Facit No. 1: nem kell a lobbinak bedőlni.
- Ha már van kuturális járulék, és azt fizeti minden komoly és komolytalan újság, folyóirat, komoly és komolytalan könyvkiadó, "film, szinház, muzsika", rádió és tévéadó, akkor ugyan miért ne fizessen komoly és komolytalan internet szolgáltató (mögötte megannyi site ontja a tartalmat). Ha a Népszabadság fizet, a NOL, vajon miért nem? Ha a HVG fizet, akkor a hvg.hu vajon miért nem? És miért ne fizessen - egyelőre a jelenleg érvényes kulturpolitikai logika alapján - az Index, az Origo és társai. Facit No. 2.:Az egyenlő elbánás elve alapján, minden kulturális szolgáltatónak fizetnie kell. (S azután még egy sor termék előállítójának, forgalmazójának.)
- Az már más, és bizony alapvető kérdés: egyáltalán miért a kutúrális szférának kell fizetnie a kultúra támogatását. Itt két érvelés adódik. Lássuk! Csak Mühlhausen bárónak sikerült saját hajánál fogva kirángatnia magát szorult helyzetéből. A 90-es évek eleje óta a politika ezt a trükköt akarja elérni a kultúrával. Fizesse meg a kultúra a saját támogatását! Gyönyörű! Javaslatom: ha fontos a kultúra értékeinek támogatása, akkor a szakmunkások képzését vagy az innovációt támogató hozzájáruláshoz hasonlóan kellene általánosan egy újabb "kisadót" kivetni, mégpedig minden gazdálkodó szervezetre. S aki értékes kultúrális terméket létrehoz, azt leírhatja az adóból a létrehozás összegét, vagy annak egy részét. (Mint az említett "kisadó" esetén.) Ez az egyik megjegyzés. Van azonban az ügynek egy másik vetülete is: vajon alkotmányos-e, a vállalkozás szabadságát szolgálja-e a jelenlegi "kultúrális járulék". Ugyanis elég szomorú, ha - például - a gépiparba fektetem a tőkémet, akkor nem kell ezt az adót fizetni, ha a kultúrába, akkor igen. Mi jogon diszkriminálja a kormányzat, a Parlament a kultúrába befektetőket, miért rontja a befektetett tőke megtérülését?
Vagyis nem a nyakkendő-adón kell humorizálni, hanem újra végig kell(ene) gondolni az egész, a kultúrát erőltetten támogató jelenlegi konstrukciót. Ma a jogalkotók a kultúra helyett a diszkriminációt támogatják!
